piros lámpa a politikai prostitúciónak!
A' Szerző az Olvasókhoz[1]
Hajdan ütlekkel magyarázták a' mi Atyáink
Hogy mi az alsó rend törvénnye? kinél az igasság? -
A' ki erőssebb vólt, ugyan az kénnyére bitangolt. -
A' lepotsékolt nép dühös indúlatja, kanóttzal
Adta jelét ollykor bosszújának; de oroszlány
Szíve kevésnek vólt, hogy mint Matyi vissza pofozza,
A' mi goromba tsapást vett a' zabolátlan erőtől.
Elmúlt a' vad idő; ki van ennek szabva határa
Szintúgy mint annak; Szent a' Törvény; 's az Igazság
Fennyen hordja fejét, mert van bizodalma Hazánknak
Bölts Fejedelmeiben. Bátran eleresztem azért én
Döbrögi Mátyássát, mint medvét, melly vadonából
Emberi kézre került, és már Gazdája dudáján
Úgy illeg billeg, hogy rajta akárki nevethet,
Senki fijának sem lévén oka tőle szepegni.
Bétsbe ugyan hírem nélkűl szöke pőre gatyában
És bogjas fővel: most én tsimbókba kötözve
Fürtjeit és e' kis Katzagánkát vetve nyakába,
A' Korhelyt, fogadott Apjának vissza botsátom.
Debreczenből Januárius 12-dikén 1816-ban.
F. M.
[1] Fazekas Mihály berzenkedett a Lúdas Matyinak „híre nélkül” megjelent első kiadása láttán, ugyanis az első változattal elégedetlen lévén még 1814-ben jelentősen átdolgozta a művet. Maga is írt verses előszót munkájához, s felszólította Kerekes Ferencet, adja ki újra a művet – átdolgozott változatában. Az 1817-es, szintén Bécsben megjelent, első hiteles kiadást azonban végül Márton József, a bécsi egyetem akkori magyar nyelv és irodalom professzora gondozta.
